A taganrogi keringő az orosz galambfajták között talán a legkecsesebb. A fajta a nevét az Azovi-tenger partján fekvő településről kapta.
Fej: Erre az apró termetű fajtára kicsi, legömbölyített fej a jellemző, mely magasan domborodó homlokkal kezdődve, enyhén ellaposodó ívű fejtetőben jut el a szabályos ívben forduló tarkóhoz. A fej mindig sima.
Szem: A szemek sötétek. A szemgyűrűk keskenyek, sápadt színűek, finom szövetűek.
Csőr: A csőr a közepesnél rövidebb, tőben vastag, a homlokkal tompaszögben találkozik. A csőrkávák színe világos. A fekete és a kék homlokfoltos színváltozat esetében a felső csőrkáva hegyének sötét jelzettsége megengedett. Az olajszínűek és a homlokfoltos vörösek csőrkávájának kis mértékű pigmentáltsága megengedett.
Nyak: A nyak erős alapból indulva,a fej felé elvékonyodik,a toroktáj kis ívben kimetszett. Tartása függőleges, gyakran enyhén hátrahúzott. A nyak izgalmi állapotban rezeg.
Mell: A mell mérsékelten emelt, széles, lekerekített és kissé előredomborodó.
Hát: A hát nagyon rövid és széles.
Szárnyak: A szárnyak a pajzsukban igen szélesek, búbjaikon félig takartak. A hosszukat a farok végétől húzott függőleges egyenes szabja meg, ugyanis a kétoldali evezők egymást érintő hegyei az említett képzeletbeli egyenesig terjedhetnek.
Farok: A farok 14-20 kormánytollból áll. Magasra emelt vége enyhén boltozott, s valamivel szélesebb, mint a szárnybúbok külső oldalai közötti távolság.
Lábak: A lábak rövidek, simák. A combok legalább félig takartak.
Szín: A tollazat fehér alapszínű csak a szárnypajzsok színesek. A szélső 7-12 evezőnek fehérnek kell ennie. Gyakoriak a pajzs színével azonos színű homlokfoltot viselő egyedek.